Mikor olyan sok minden áll
mögötted, főleg keserűség,
semmilyen támaszra ne várj,
ülj vonatra és szállj ki, nézz szét
a tengernél, mely tágasabb
és mélyebb. Ezzel a fölénnyel
épp nem túl nagy örömet ad.
De ha már árvaságot érzel,
jobb ily látvány, amilyen ez:
hogy felkavar, s nem megsebez.”
Joszif Brodszkij: Tengeri tájkép (Bajcsy Cecília fordítása)