Olykor a vers
bizonytalan kéz,
melyet a sötétben kinyújtunk
egyik felebarátunk felé.

Te, itt vagyok.
Örülök, szenvedek.
Töprengek, miként te is.

Fáradt vagyok
és én is rosszul alszom.

Christine Busta: Felvilágosítás versekről (Hajnal Gábor fordítása)