sok gyermekem van –
néhányból már isten lett

tőlük halálomig féltem.
utána pedig még jobban.

haldoklás közben a kezembe fogtam a legdrágábbakat:
a fuvolát és a maradék tűzifát

az istenek elvették az eszét,
hogy ne gondoljon a legfontosabbra

a seb szomorú dalokat fütyült a szélbe

a sámán beleszeretett
majdnem teljes szívéből

fehérebb, mint a fehér ember vére

de náluk a vér pirosabb és a magok is sűrűbbek 
a nők gumókat ettek
a férfiak pedig rendes dolgokat

a lány három tojást tojt. A legkisebbet
feldobta az égre és elnevezte napnak

olyanok voltak, mint a fogak –
egyesek zápfogak, mások – metszők
a lány pedig – mint egy tejfog

a lány szégyenkezve dobálta meg kövekkel

háromnapnyi tartalékfeleséggel távozott

úgy éltek, mint az istenek – a húst vérrel öblítették le

elmondták, hogy ehetőnek tűnök

neki gyengéd szíve volt,
de erős koponyája

*

A mű eredeti címe és megjelenési helye: Игорь Голубенцев: Благоприятные приметы для охоты на какомицли, Aster-X Kiadó, Szentpétervár, 2004.