Döntések és események (Annie Ernaux Eseményének filmadaptációjáról)
Fotó: imdb.com
Döntések és események (Annie Ernaux Eseményének filmadaptációjáról)

Szeptember végétől nálunk is látható a friss Nobel-díjas Annie Ernaux regényét adaptáló, Velencei Filmfesztivál fődíját elnyerő Esemény. Réz Anna lelkesedik érte.

Ha az ember lánya nemi életet szeretne élni – márpedig erre a legtöbbünk érez több-kevesebb késztetést –, akkor akár még az is megeshet, hogy teherbe esik. Ha pedig teherbe esik, akkor ennek gyakorta az lesz az eredménye, hogy anyává válik.

Eddig a pőre biológiai tények, amik önmagukban is érdemesek a figyelmünkre. A többi pedig, mindaz, ami erre rárakódik, már a társadalom és a technológia, az állami szabályozások és a közerkölcsök műve. A Velencei Filmfesztivál tavalyi fődíjasa, az Audrey Diwan jegyezte Esemény (L'événement) ezzel, a társadalmi normák és kényszerek által leszabályozott, mégis hús-vér, biológiailag adott női testtel foglalkozik. Azzal, hogyan lesz a testből és annak legelemibb működésmódjaiból társadalmilag meghatározott sors, és hogyan, milyen áldozatok árán lehet ezt a sorsot kicselezni.

A cím nem véletlen egyezik meg a friss Nobel-díjas Annie Ernaux 2000-es önéletrajzi regényéével, a film pedig csodásan adaptálja mozgóképre Ernaux prózáját. Ugyanaz

a koncentrált egyszerűség jellemzi a képi világot, mint Ernaux szövegeit:

puritán díszletek, kevés tárgy, kevés jelmez. Az emberi érzelmeknek, indulatoknak, a gondolatok örvénylésének ugyanaz a pontos és részletgazdag, mégis komoly és méltóságteljes megmutatása.

A filmidő kilenc hetet ölel fel, amelynek során Anne, aki vidéki kocsmáros szülők ambiciózus és jóeszű gyerekeként irodalmat tanul, teljes eltökéltséggel keresi a módját annak, hogy elvetethesse magzatát egy olyan korban (1963-ban járunk), amikor mind a fogamzásgátló tabletta, mind az abortusz illegális és tabusított volt Franciaországban.

Hogy pontosan mi a címben beharangozott esemény, nem egyértelmű. A szexuális aktus, amely – mint a lényeget tekintve érdektelen momentum – kimarad a filmből? A teherbeesés ténye? Vagy a végül kínkeservesen elért, életveszélyes magzatelhajtás? Nem tudjuk meg, a cím mégis beszédes: egy esemény olyasmi, ami megtörténik velünk, nem olyasmi, amit mi magunk teszünk, hozunk létre. Szokatlan szóhasználat, különösen az abortusszal összefüggésben, amelynek kapcsán legtöbbször a nők döntését szoktuk középpontba állítani. A döntés fogalma pedig egyrészt nagyfokú szabadságot és kontrollt feltételez, másrészt egy olyan döntéshozási folyamatot, amelyben a döntéshozó mérlegel és töpreng, nem ritkán vívódik és feloldhatatlan dilemmákkal néz szembe.

Minderről az Esemény főhősénél szó sincs: Anne pontosan tudja, mit akar (továbbtanulni és íróvá válni) és mit nem (gyereket szülni és leányanyaként a társadalom perifériáján egyensúlyozni élete végéig). Nincs sírás, nincs ábrándozás, nincs búslakodás az elveszejtett élet miatt. Problémamegoldó üzemmódban van: a játékidő száz percében megmozgat minden követ, minden kudarc és árulás után újra nekifut, hogy megtalálja a módját az abortusznak, és ezzel visszakaphassa az esélyét annak, hogy azt az utat járja be, ami az övé. Nem tart igényt a szeretetünkre, de még csak az együttérzésünkre sem különösebben. Kizárólag azt várja, követeli a környezetétől (és a nézőközönségtől is), hogy ismerjék fel jogos igényét arra, hogy követhesse élettervét, és hogy ettől egy végső soron kis fajsúlyú esemény (ti. egy szexuális együttlét) ne tántoríthassa el.

Ennek a hosszú és fájdalmas vesszőfutásnak a mellékszereplői a legizgalmasabbak,

akiken keresztül láthatóvá válik az elhallgatásoknak, titkoknak és hatalmi visszaéléseknek az a hosszú láncolata, amelyet az állami tiltás hoz létre. Kinek lehet beszélni róla és kinek nem? Ki hogyan fog élni és visszaélni a főhős titkával? Ki vállal érte felelősséget, és milyen személyes indokból? Egyszerre gyönyörű és borzongató a lánykollégium működésének bemutatása, ahol nyugtalanítóan keveredik a legszorosabb testi intimitás és a másik feletti kontroll és csendőrködés gyakorlata. Ahol mindenkiben kendőzetlenül buzog a libidó, és ahol az életstratégiák és az egymáshoz fűződő viszonyok arra épülnek, ki hogyan küzd meg a szexuális represszióval és a teherbe esés rettentő rémképével. Ahol a fiatal nők teste egyszerre forrása saját gyönyörüknek és időzített bomba, amely visszalökheti a javarészt szegény és tanulatlan családokból érkező lányokat abba a közegbe, ahonnan kitörni készülnek. Ahol a szolidaritást nagyon szűkkeblűen mérik, mert mindenkinek túl sok a vesztenivalója.

Kovács Bálint már éles szemmel kiszúrta a film Sartre-utalásait, és a párhuzamokat még lehet mélyíteni. 

Diwan filmje ugyanis végső soron az abszolút vagy radikális szabadságról mesél:

arról, hogy bármilyen is a társadalmi közeg, nemcsak lehetőségünk, kötelességünk is azzá válnunk a cselekedeteinken keresztül, akivé válni akarunk. Anne igazi egzisztencialista főhős, és az Esemény néhol nyers, helyenként öncélúnak tűnő naturalizmusa azt a célt szolgálja, hogy megértsük, mivel is jár beleállni ebbe a radikális szabadságba. Egyszerre meséli el, hogy az abortusz ocsmány, és hogy elengedhetetlenül, feltétlenül szükséges. Hogy a nők emberek, akik dönteni akarnak a sorsukról, és hogy egy nem kívánt terhesség a lehető legelemibb módon veheti el tőlük a döntés lehetőségét. És hogy ebben a helyzetben nem lehet nyerni, mert a saját testünkre és a benne növekvő életre nemet mondani így is, úgy is nemet mondás lesz saját magunkra is. És hogy időnként mégis ez az egyetlen módja annak, hogy ne tagadjuk meg önmagunkat.

Az esszé szerzőjéről
Réz Anna (1985)

Erkölcsfilozófus, az ELTE BTK egyetemi adjunktusa. Legutóbbi kötete: Mardos – A bűntudatról kilenc fejezetben (Európa, 2022)

Kapcsolódó
Az önéletírás egyszerű szenvedélye (A Nobel-díjas Annie Ernaux-ról)
Földes Györgyi (1970) | 2022.10.13.
A mások teste (Annie Ernaux: Lánytörténet)
Szirák Anna (1996) | 2020.10.13.
Meghozták az Évek
László Ferenc | 2022.10.06.
„Megmenteni valamit az időből…” (Annie Ernaux: Évek)
Az abortusz mint (sors)esemény (Annie Ernaux: Az esemény)
Földes Györgyi (1970) | 2024.02.20.
Éljünk, írjunk szenvedéllyel (Annie Ernaux: Egyszerű szenvedély – A fiú)
Földes Györgyi (1970) | 2024.05.07.
Fegyverek közt
László Ferenc | 2024.05.07.