Európa Kiadó

Rumena Buzsarovszka: Nem megyek én sehova

A kötet hét novellája napjaink Macedóniáját és a külföldre kivándorolt macedónok világát jeleníti meg. Vegyes házasságban élő nők, akik hazavágynak Macedóniába, származásukat titkoló vagy épp a beilleszkedéssel küzdő macedón házaspárok, balkániak az USA-ban – Buzsarovszka történeteinek szereplői igyekeznek otthon lenni a világban, mégis legtöbbször idegennek érzik magukat ott, ahol a történetek idején találkozhatunk velük.  

M. L. Stedman: Élet a messzeségben (munkacím)

Egy átlagos napon, egy magányos úton, a végtelen kék ég alatt, Phil MacBride család feje kitér, hogy elkerüljön egy kengurut. Másodpercek alatt az egész MacBride család élete darabokra hullik. A regény a családról és az összetartozásról, az együttérzésről és a reményről szól, olyan emberekről, akik megpróbálják a tőlük telhető legjobbat nyújtani, mindannyian személyes okokból menedéket keresve az élet vihara elől.

Cixin Liu: A Supernova

Nyolc fényévnyire egy csillag meghalt, szupernova jelenséget hozva létre, amely halálos sugárzással árasztja el a Földet. Egy éven belül mindenki, aki tizenhárom év feletti, meghal. És elkezdődik a visszaszámlálás. A szülők tanoncnak képezik gyermekeiket, és megpróbálják átadni nekik azt a tudást, amelyre szükségük lesz a világ működésének fenntartásához. De az utolsó generáció talán nem akarja továbbvinni szüleik világának örökségét. És bár egy jobb, fényesebb világot képzelnek el, olyan jövőt hozhatnak létre, amelyet a sötét emberiség nem fog túlélni.

Mélissa Da Costa: Visszatérés

Ambre húszéves, és teljesen Philippe-hez kötődik – a negyvenéves, nős, kétgyermekes férfihoz, aki szeretőként uralja az életét. Amikor a kétségbeesés elhatalmasodik rajta és összeomlik, Philippe egy hegyi hotelbe küldi, hogy távol tőle újra felépülhessen. Ambre hat hónapot tölt ott szezonmunkások között, és lassan megtanul kilépni a függőségből, visszatalálni önmagához, megnyílni másoknak – és újra hinni a szeretetben. Történet az önmagunkra találásról és a barátság, a szeretet és a szerelem felszabadító erejéről szól.

Bohumil Hrabal: Hóvirágünnep

Bohumil Hrabal a cseh életöröm és humor megéneklője. A most megújított, minden eddiginél igényesebb kivitelezésű életműsorozat túl azon, hogy a magyar közönség körében jól ismert és népszerű műveket új fénytörésben, újszerű összeállításban mutatja be, igyekszik magyarul eddig csak nagyon rég, illetve egyáltalán nem megjelent műveket is a figyelem középpontjába állítani. Ennek következő gyöngyszeme a Hóvirágünnep, amellyel nem titkolt szándékunk az, hogy egyre több fiatal olvasót vonzunk a hűséges Hrabal-hívek táborába. A könyv alkotásait Kersko és az a fajta hangulat, világlátás köti össze, amit olyan szépen ragadott meg Menzela Hóvirágünnep című filmjében.

Michael McDowell: A Blackwater-sorozat 

Michael McDowell (1950–1999) amerikai író, forgatókönyvíró nagy sikerű Blackwater regénysorozatát magyarul most először veheti kézbe az olvasó. 1919 húsvétvasárnapján az árvíz sújtotta Alabama állambeli Perdido városának szállodájából kimentenek egy fiatal, szépségével is magával ragadó nőt, aki állítása szerint átaludta az evakuációt. A fűrészmalmokból élő település leggazdagabb családja veszi magához a papírjait elvesztő titokzatos tanítónőt, aki csakhamar feleségül megy a vagyonos família örököséhez. Mindenki szeretettel veszi körül Elinort, csupán néhányan vannak, akik gyanakvással tekintenek különös, már-már misztikus vonzalmára a folyóhoz, miközben nehezen magyarázható, szörnyű halálesetek borzolják a közösség kedélyét. Az első két kötet után a modern horrorklasszikus 3-6. kötete is érkezik 2026-ban.

Prae Kiadó

Grzegorz Musiał: Tamara, a vulkán húga

Fordítja: Mihályi Zsuzsa

Világsztárok életéről ritkán készül sikeres regény, ám Tamara Łempicka, a 20. század egyik legnagyobb festőművésze esetében még ez is összejött. 2026-ban jelenik meg Grzegorz Musiał, lengyel szerzőnek a Tamara, a vulkán húga a festőművész tényekre támaszkodó életregényének (Én, Tamara) folytatása. Amerika szemében túlhaladott az art deco stílus, amelyet Łempicka képvisel. Łempicka megkeseredve hagyja el New Yorkot, 1940-ben Hollywoodba költözik a férjével. Hírnévre szomjazó, felékszerezett nőként ő lesz az „ecsetes báróné”, akit lenéz a befolyásos, bohém művészvilág. Depresszióba taszítja a visszautasítás érzése és a lerombolt Európába tett utazás. Európa már nem az otthona, de sosem lett az otthona az Egyesült Államok sem. Végül úgy dönt, hogy Mexikóba költözik, a Popocatepetl vulkán lábához, ahol utolsó éveiben egy fiatal mexikói szobrász lesz a barátja, aki Pablo néven szerepel a regényben. Łempickának szerencsére sikerült megérnie azt az időt, amikor néhány évvel a halála előtt újra felfedezték Párizsban. A Galérie Luxembourg-ban 1973-ban rendezett kiállítása nemzetközi szenzáció lett.

José Maria de Eça de Queirós: A Maia család

Fordítja: Pál Ferenc

A Maia család a portugál pesszimizmus regénye. Az 1900-ban meghalt, legjelentősebb romantikus-realista portugál író, José Maria de Eça de Queirós A Maia család című nyolcszáz oldalas családregényében széles körképet fest a XIX. századi Portugáliáról. Az irodalomtörténészek a portugál történelmi viszonyokat átfogóan ábrázoló művek között tartják számon regényét. Eça de Queirós úgy érezte, nincs olyan erő, amely képes volna a fejlődés útjára állítani Portugáliát. A regényt Pál Ferenc, a hazai portugál műfordítás kiemelkedő szereplője hosszú munkája eredményeképp veheti kézbe az olvasó.

Ismeretlen szerző: Curial és Guelfa szerelme

Fordítója: Faluba Kálmán

Katalóniát ma rengetegen az FC Barcelonával, a katalán főváros látványosságaival vagy a Costa Brava szépséges strandjaival kötik össze, de természetesen igen gazdag, katalán nyelvű vagy Katalóniához köthető kultúrával kell számolnunk, amit a Katalán Könyvtár megjelentetésével igyekszik érzékeltetni a Prae Kiadó. Várhatóan 2026-ban megjelenik a XV. század közepére datálható, 1876-ban felfedezett, majd először 1901-ben kiadott, ismeretlen szerző által írt lovagregény, a Curial és Guelfa szerelme. Mint annyi más középkori irodalmi műben, a szerelmes férfi itt is szíve hölgyének kegyeiért folytat küzdelmet. A főhős lovagi viadalok, szentföldi és görögországi kalandok, hét évnyi afrikai rabszolgaság, majd egy törökellenes győzelem után érdemli ki szerelme, Guelfa kezét. A kötetet Faluba Kálmán, a katalán nyelv és irodalom nagy ismerője mintegy évtizedes munkával ülteti át magyar nyelvre.

Só. Bor. Eper. – katalán költészeti antológia

Fordítja: Bakucz Dóra és Nemes Krisztina

Só. Bor. Eper. címmel jelenik meg kortárs katalán költészeti antológia Bakucz Dóra és Nemes Krisztina fordításában, ugyancsak a Katalán Könyvtárban, mely sorozatunkról itt részletesebben is olvashatnak az érdeklődők. Tizenöt költő, akik közül a magyar olvasóknak csak Irene Solà ismerős, mint regényíró. Két nagy kortárs klasszikus, és az újabb generációk egészen a huszonévesekig, akik az ő köpenyükből bújtak elő. Száz vers, a katalán líra legfrissebb hangjai, életjel, költészeti nyom, pillanatfelvétel a versekben nagyon is jelenlevő katalán kultúráról.

Kayla Czaga: Félúton

Fordítja: Kis Orsolya

Őszinte, elégikus, különös és gyakran derűsen groteszk: Kayla Czaga Félúton című kötete a gyász sokarcúságának feltárása. „Úgy érzem magam, mint az a piszok, / amelyet néha véletlenül megérintek, bármi is legyen, / ami a kanapém párnái alatt összegyűlik” – írja a magyar származású kanadai költő. Szülei halálát követően Czaga – értelmet keresve a létezésben – bejárja az alvilágot (legalább kétszer), vietnámi kifőzdékbe és tengerparti sétányokra, a londoni Tate Modernbe, Las Vegas kaszinóiba látogat, sőt felkeresi egy halaknak szentelt tankönyv lapjait is. A Félúton különös fénytörésű, meglepően humoros versei a karneváli hullámvasutakhoz hasonló, gyors emelkedésekkel és hirtelen zuhanásokkal tarkított, élénk tájakon vezetik végig az olvasót. Az útközben feltáruló jelentések és üzenetek egyszerre nyugtalanítók és reményteliek. Az elvesztett szülők alakja mellett a kötet gazdag szereplőgárdát vonultat fel. Egy kertvárosi após fenyegető diagnózissal igyekszik megküzdeni. Marge Simpson kilép a Simpson családból. A Halál egy metálos srác, aki túlságosan fiatal lányokkal randizik. A Félúton briliáns gyarapítása annak a költői életműnek, amely alkotóját generációjának egyik legelismertebb és legkiválóbb hangjává tette. Ahogy a szerző korábbi két kötetét, ezt is Kis Orsolya fordította.

Ljuba Jakimcsuk: Donbaszi sárgabarackok

Fordítja: Vonnák Diána

Ljuba Jakimcsuk (1985) ukrán költő, újságíró, forgatókönyvíró. A donbaszi Pervomajszkban született, bányászcsaládban. A könyvben meddőhányók, tárnák, gyárkémények. És BTR harckocsik. Ljuba Jakimcsuk szemével a Donbasz keserédes, tágassággal teli modern mese, a helyszín, ahol az ukrán avantgárd elejtett fonalát újra fel lehet venni – és immár egy évtizede elvesztett, megszállt otthon. A Donbaszi sárgabarackok pimasz, játékos és bátor szembenézés az addig ismert világ összeomlásával, egy költő számvetése azzal, hogy eszköze, lételeme, a nyelv kifordul magából, széthullik, elnyűvi a valóság. Ahelyett, hogy újra egésszé erőltetné, Jakimcsuk a dadogásokból, nyelvbotlásokból, szójátékokból gyúr új nyelvet, és ezen az új hangon követi, naplózza végig az évet, amikor minden megváltozott. Kevés ilyen erős és eltéveszthetetlen hangot találni a kortárs európai költészetben.

Agave Könyvek

Ray Nayler: Az elásott csatabárd (Agave Kiadó)

Ray Nayler Az óceán szeme és a Mamutrezervátum óriási nemzetközi sikere után egy újabb fontos és rendkívül elgondolkodtató disztópiával jelentkezik. A Hugo- és Locus-díjas szerző harmadik kötete, akárcsak az első kettő, ökothriller. Az elásott csatabárd egy olyan világról mesél, amiben az országok élén mesterséges intelligencia alapú elnökök ülnek. Mit kezd egy ilyen helyzettel egy diktátor? És mi történik, ha egy elnöki elme meghibásodik? A világgazdaság és a társadalom őrült fordulatot vesz, miközben Lilja, a zseniális tudós megpróbál kiszabadulni a rendszer felügyeletének szinte kijátszhatatlan védelmi hálójából. Nayler a geopolitikai kémkedés izgalmas világáról az emberi szabadságot megfojtó diktatórikus rendszerek kemény kritikájával beszél. Mert minden rendszer összeomlik. Minden társadalom megrendül. Minden világ véget ér.

Rachel Kushner: A teremtés tava (Magnólia Kiadó)

Sadie, az amerikai ügynök feladata: beépülni a fiatal, radikális lázadók közé, akik forradalmat vizionálva az államhatalom felszámolásáról álmodoznak; provokálni a tagokat, jelenteni róluk, és ha kell, megállítani őket. Bármi áron. Mindezt egy olyan világban teszi, ahol minden tett és eszme ipari eredetű szennyeződést hordoz. Ám ahogy a játszma egyre komolyodik, Saide-nek fel kell tennie magának a kérdést: ő játszik, vagy vele játszanak? Rachel Kushner regénye az ember és természet közti határ elmosódásáról szól. Azt kutatja, van-e még bármiféle tiszta tér az emberi tudat számára egy reménytelenül mérgezett környezetben. A több irodalmi díjra jelölt regény feszülten rétegzett thriller, amely olyan világba vezet, ahol a szerelem is fegyver, a múlt fikció, az igazság pedig csak egy újabb fedőtörténet. „Letehetetlen és elegánsan aljas könyv” (Hernan Diaz).

John McMahon: Veszett ügyek (Agave Kiadó)

McMahon ebben a lehengerlő regényben az 1990-es és 2000-es évek legjobb thrillereinek kelléktárát porolja le és helyezi friss, modern környezetbe. A szikár, amerikai sorozatgyilkosos krimit egy meglehetősen egyedi nézőponttal bíró FBI-ügynök, Gardner Camden szemén keresztül meséli el, aki az ország egyik legütőképesebb csapatának – egy zseniális matematikus, egy fegyverszakértő, egy kíméletlenül hatékony informatikus, és egy veterán csapatvezető társaságában – tagja. Az elemző zseni a rejtélyek és mintázatok megszállottja. Ami az erőssége, egyben a gyenge pontja is: a mintákat érti, az embereket nem. A regény során egy sorozatgyilkos nyomába eredve végül neki is elő kell bújnia az íróasztal mögül, hogy versenyt futva az idővel ne csak a gyilkost sikerüljön elkapniuk, de magukat és szeretteiket is meg tudják védeni a fenyegetéstől. A kifinomult, csavaros bűnténynek, különleges szereplőknek és az utolsó oldalig tartó feszült tempónak köszönhetően a Veszett ügyek a műfaj legjobbjaival vetekszik.

Ampersand Kiadó

Aleksandar Zograf: Történetek a második világháborúból (munkacím)

Fordítja: Lantos László

Aleksandar Zograf, eredeti nevén Saša Rakezić, a kortárs szerb képregény legfontosabb alkotója nyughatatlanul kutatja a balkáni történelem és a személyes emlékezet metszéspontjait. Ez a gyűjteményes kötet olyan hosszabb-rövidebb képregényeket, történeteket tartalmaz, amelyek archív dokumentumok, naplók, fényképek és családi történetek alapján rekonstruálják a 20. század legtraumatikusabb időszakát. Az egyik mikrotörténet egy bolhapiacon talált, 1915 és 1944 között vezetett naplót dolgoz fel, amelyből egy szerb tipográfus élettörténete bontakozik ki, a gyermekkortól a háború borzalmaiig rögzítve mindennapjait. Egy másikban a belgrádi Politika szerkesztőségének megsemmisülésének lehetünk szemtanúi. A magyar olvasónak külön érdekes lehet a Radnóti Miklós életének utolsó időszakát megörökítő történet, mely a szerbiai Borban töltött munkaszolgálatról ír.

Zograf történetei nem a világháború hadszíntereit mutatják be, hanem azokat az embereket, akik a front árnyékában próbáltak valahogy tovább élni: a képregényrajzoló Vjelko Kockart „Kaktuszocska” alkotóját, akinek a tehetsége az életébe került; a cserkészfiút, aki a romok között fedezi fel a világot; vagy azokat, akik szembenéztek a pancsevói kivégzések iszonyatával.

A magyar kiadás fordítója Lantos László „Triceps”, a rendszerváltás előtti vajdasági magyar avantgárd világ egyik kulcsfigurája, performanszművész, színházi és filmes alkotó – Zograf korábban hazánkban megjelent köteteit is ő ültette át magyarra.

Serge Gainsbourg: Évguénie Sokolov

Fordítja: Kiss Gábor

Az Évguénie Sokolov a francia zseni egyetlen prózai műve és egyben egyik legfurcsább és legmaróbb szatírája: egy művészregény és egy groteszk fiziológiai parabola különös elegye. A címadó főhős kontrollálhatatlan altesti gázkibocsátásokban szenved (magyarul: folyton fingik) és ezek válnak végül művészetének médiumává. Sokolov a „gázrajzaival” a párizsi művészvilág kedvencévé válik, hogy aztán saját mítosza nyelje el. Különös, hogy mennyire átjárható a zseni és az imposztor közötti határ. A kisregény – azon kívül, hogy könyörtelen görbe tükröt tart a kortárs művészeteknek – egyszerre nyers, nevetséges és mélyen emberi. Amennyire provokatív, annyira szórakoztató is.

Serge Gainsbourg (1928–1991) a francia kultúra egyik legsokoldalúbb alkotója: zeneszerző, énekes, dalszövegíró, filmrendező, színész és író. Páratlan hatást gyakorolt a popkultúrára, miközben következetesen feszegette a jó ízlés és a társadalmi normák határait. Ikonikus sanzonok, botrányos tévészereplések és műfajteremtő albumok fűződnek a nevéhez, és rövid kirándulása a szépirodalomba is ugyanazt a dekadens, ironikus világot hordozza, amely egész életművét meghatározta: fanyar lüktetés, elegánsan mocskos humor.

+1 fun fact: a fordító, Kiss Gábor a Gainsbourg emlékzenekar dobosa.

Leonora Carrington: Odalenn

Fordítja: Cseh Réka Zsuzsanna (Kis Francis), Greilinger Szonja (Odalenn) és Gera Sarolta (Kőajtó)

A Leonora Carrington-életműsorozat következő kötete három önéletrajzi ihletésű kisregényt, illetve a szerző fiának, Gabriel Weisz-Carringtonnak az utószavát foglalja magába.

A Kis Francis című kisregényben Leonora a Max Ernsttel folytatott viszonyát a dolgozza fel. A történet középpontjában egy fiatal fiú, Francis áll, aki érzékenységével, kívülállóságával és titokzatos, szinte állati ösztöneivel egyszerre vonzza és nyugtalanítja környezetét. Francis és nagybátyja bizarr, álomszerű utazásra indulnak – de az út nem az ismert világ felé vezet. A kisregény szörnyek és szellemek népesítette tereiben minden esemény kétértelmű: egyszerre mese és fenyegetés, humor és trauma.

Az Odalenn a háború és a nácik elől menekülő Leonora 1940-ben átélt idegösszeroppanásának, és spanyolországi pszichiátriai kényszergyógykezelésének és fogvatartásának története. A szöveg egyszerre kordokumentum és látomás: egy időben omlik össze a külvilág és a belső rend, és a valóság helyét lassan átveszi a mágikus gondolkodás, a paranoiás hit, az alkimista képzelet és az a mély meggyőződés, hogy ő maga kozmikus jelentőségű erők játékszere. A pszichiátriai intézetben átélt kényszerkezelések – lekötözések, Cardiazol-injekciók, delíriumok – nem pusztán traumaként jelennek meg, hanem egyfajta rituális beavatásként, amelyben az én széthullása egy új, radikálisan autonóm identitás születésével jár együtt. Az Odalenn egyszerre személyes pokoljárás, feminista kiáltvány és szürreális szentírás, az önfelszabadítás különös és megismételhetetlen dokumentuma.

Leonora Carrington Kőajtó című kisregénye az életmű egyik legmisztikusabb, legtelítettebb szövege: egyfajta alkimista beavatástörténet, amely a szerelem, a metamorfózis és a kozmikus ciklusok nyelvén beszél, és amelynek két fő alakja nem csupán egymást kereső, de egymásból is keletkező figurák. Leonora „Chiki” Weisz Imre magyar fotográfussal (Robert Capa jóbarátja és laborasszisztense) kötött házasságát és szerelmét önti szavakba, így a magyar olvasónak különösen érdekes lehet, hogy a történet egy része Budapesten, egy másik része pedig Magyarország és Mezopotámia(!) határvidékén játszódik.

Maria Lazar: Bennszülöttek

Fordítja: Nádori Lídia

Maria Lazar 1935-ben megjelent regénye, a Bennszülöttek ritka erejű, fekete humorral és profetikus tisztánlátással megírt politikai parabola, amely hátborzongató pontossággal előlegezte meg a fasizmus társadalmi mechanizmusait. A történet egy osztrák hegyi faluban, a mindentől elzárt Maria Blutban játszódik, ahol a babonák, a vallási megszállottság, a kicsinyes hatalmi játszmák és az idegengyűlölet lassan, de elkerülhetetlenül egy új rend, egy félelmetesen ismerős kollektív őrület kialakulásához vezetnek. Lazar a közösség minden szereplőjét bemutatja: a pletykálkodó asszonyokat, a félelemvezérelt férfiakat, a fanatikus prédikátort és azokat, akik hiába próbálnak ellenállni a tömeg pszichózisának. Írásmódja egyszerre ironikus és éles szemű, szinte filmszerűen látjuk magunk előtt a falu lassú irracionális, autoriter rendszerbe való átalakulását. A regény különös ereje abban rejlik, hogy a groteszk túlzások és a társadalmi valóság között igazából nincs távolság: Maria Blut esendő, szorongó lakói olyan könnyen manipulálható figurák, hogy tragédiájuk szinte elkerülhetetlennek tűnik.

Stig Dagerman: Lepke és láng

Fordítja: Annus Ildikó

Stig Dagerman (1923–1954) a 20. századi svéd irodalom egyik legnagyobb mítosza: villámgyorsan berobbant, kultikus alakká vált, majd tragikusan korán elhallgatott. A svéd „egzisztencialista próza” egyik úttörőjeként tartják számon, aki mindössze harmincegy évet élt, mégis maradandó életművet hagyott maga után. A Lepke és láng a legendás svéd író, Stig Dagerman egyik legmélyebb és legfájdalmasabb lélektani regénye, amely a gyász, a bűntudat és a vágy romboló összefonódását vizsgálja. Főhőse, Bengt, egy fiatal férfi, akinek világa, édesanyja váratlan halálakor teljesen összeomlik. A veszteség radikálisan átalakítja önazonosságát és kapcsolatait, és amikor kiderül, hogy apja édesanyja halála előtt viszonyt folytatott egy nővel, Bengt először undorral, majd különös vonzalommal fordul a nő, Gun felé. Gyásza aztán erotikus megszállottsággá és romboló önvizsgálattá alakul, amelyben a szerelem és az önpusztítás szinte elválaszthatatlan.