Napsugár fiúk, könyvvel
Fotó: wikipedia / Daderot
Napsugár fiúk, könyvvel

Miként húzassunk ki a szerzőnkkel 350 ezer szót a kéziratából? És hogyan vigyünk ki írókat a Palatinusra? László Ferenc heti hírcikke a válaszok mellett programokat ajánl: a legközelebbi napokra és 2023-ra.

Az alkotási folyamat filmes ábrázolásának hagyományosan vannak érzékeny, érdemben nem egykönnyen megragadható vagy épp giccses közhelyek alkalmazására késztető mozzanatai. Ilyen mindenekelőtt maga a teremtő aktus, vagy másként a géniuszt megszállja az ihlet képlete, amely a művészéletrajzi filmzsáner örök gyengéje. Éppígy kötelező (és gyakorta felettébb kínosan inszcenált) elem a szűk látókörű közeg és a meg nem értett zseni összeütközése is: vaskalapos kiadók, bornírt mecénások és bárgyú műkereskedők felvonultatásával. Amíg ezek a klisék jószerint mindig kézre esnek, addig például és kiválólag az író és szerkesztője között kialakuló munkakapcsolat szinte sohasem kerül a középpontba, pedig ez a viszony ugyancsak viharos vagy delikát, s nem mellesleg felettébb gyümölcsöző lehet.

E vélelmünket legújabban az a dokumentumfilm bizonyítja ékesen, amely júniusban került bemutatásra a New York-i Tribeca Film Festivalon. Turn Every Page: The Adventures of Robert Caro and Robert Gottlieb – ez a címe a 112 perces alkotásnak, amely két idős és nagytekintélyű literátor, két New York-i entellektüel-ikon, Robert Caro, a szerző és Robert Gottlieb a szerkesztő immár fél évszázados együttműködését dokumentálja. A kétszeres Pulitzer-díjas Caro az oknyomozó újságírás és a politikai biográfia 86 esztendős legendája, míg a 91 éves Gottlieb pályafutása során nemcsak a The New Yorker és több elit kiadó szerkesztője volt, de egyszersmind Joseph Helleré, Doris Lessingé és Salman Rushdie-é is. Róluk szól a dokumentumfilm, amelyet az utóbb említett nagyság lánya, Lizzie Gottlieb forgatott le, mellesleg olyan celebritások megszólaltatásával, mint Bill Clinton és Conan O’Brien.

Mellesleg – hiszen a figyelem majd’ mindenestől a két főszereplőé, akik a sajtóbeszámolók (lásd pl.: The New Yorker; The Hollywood Reporter) és az internetes interjúrészletek tanúsága szerint olyanok, mintha egyenesen valamely régimódi Upper East Side-on játszódó Woody Allen-filmből vagy Neil Simon-darabból léptek volna ki.

Könyves Napsugár fiúk, mondhatnánk,

elvégre kettejük kapcsolata éppúgy hordoz sok évtizedes tüskéket, akárcsak a darabbéli Willie Clark és Al Lewis közös múltja. Hogy mást ne is említsünk, együttműködésük még a múlt század hetvenes éveinek elején éppenséggel azzal kezdődött, hogy Gottlieb Caro első könyvének kéziratából jócskán húzott, méghozzá nem kevesebbet, mint 350 ezer szót. Ez volt a New York városfejlesztési ügyeit négy évtizeden át jobbára a háttérből irányító és uraló Robert Moses életrajza, a The Power Broker című munka, amely eredeti hosszában bő egymillió szót tartalmazott, s ez igazán tetemes mennyiség. Ahogy a filmben visszaidézik hajdani vitájukat, Caro húzás helyett inkább két kötetben kívánta volna megjelentetni több éves kutatáson és oknyomozáson alapuló, dédelgetett művét, ám Gottlieb valóságismerő érve végül lefegyverezte: „Egyszer még csak-csak sikerülhet felkelteni az emberek érdeklődését Robert Moses iránt, ám kétszer teljesen kizárt.” Az eredmény egy Pulitzer-díj lett 1974-ben – és most ráadásul egy izgalmasnak ígérkező dokumentumfilm, amelyet a forgalmazó Sony Picture Classics még idén vagy legkésőbb a jövő év elején kínál majd szélesebb körü megtekintésre.

*

Ezzel szemben a római Palatinus dombon már mindjárt ma este kínálkozik csábító kultúrprogram, hála a Letterature – Festival Internazionale di Roma idei, immár 21. eseménysorozatának, amely ezúttal a Tempo nostro értelmező alcím jegyében kerül megrendezésre. Méghozzá Domitianus császár egykori palotájának helyén, amelyet Stadio palatino, illetve Stadium nevezet alatt szokás emlegetni. Az elkövetkező napokban (július 12-én, 14-én, 18-án, 19-én és 21-én) mindösszesen öt irodalmi érdekű, de egyszersmind összművészeti ihletű és hajlandóságú estet ígér a fesztivál.

A mi időnk jegyében fogant program egy úgynevezett Anteprimát, vagyis előfesztivált is szervírozott az elmúlt napokban, az Istituzione Biblioteche di Roma szervezésében többek közt olyan irodalmárokat invitálva eszmecserére legújabb műveik kapcsán, mint André Aciman 

vagy a román-francia Matei Vișniec.

A nyomatékosan jelen- és jövőorientált Tempo nostro a temps perdu keresését is megkísérti majd, ezzel is tisztelegve a 100 éve elhunyt Marcel Proust emléke, életműve és oly lenyűgöző hatástörténete előtt. Az esti performanszok során pedig olyan témák, illetve kulcs- és gyűjtőfogalmak irodalmi, képző- és előadóművészeti tárgyalása jut majd a közönség elé, mint az identitás, a kapcsolatok és a határok. A teljes program itt olvasható, az események ingyenesen és szabadon látogathatók, s kis szerencsével akár a távolból is figyelemmel kísérhetők lesznek: élőben vagy utólag, a Youtube-on, illetve a RAI közvetítéssorozata  révén.

A cikk szerzőjéről
László Ferenc

Kritikus, történész, szenvedelmes ismeretterjesztő. Legutóbbi kötete: Operettország (Jaffa, 2023).